Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGINDÍTÓ [g-i] melléknév és főnév
  • I. melléknév -n v. -an, -bb
  • 1. (átvitt értelemben is) Általában olyan, aki, ami megindít (1–4) vmit. A motort megindító gépész; a háborút megindító állam; a nyomozást megindító ügyészség.
  • 2. (átvitt értelemben) Olyan, aki, ami mély benyomást tesz, erős érzelmet, főleg szánalmat, részvétet, meghatottságot kelt, megindít (5). Megindító jelenet, kedvesség, sors; megindítóan aranyos, őszinte, természetes, Fájdalma megindító volt. □ Életem bealkonyultáig sajnálni fogom azt a … szürke szemű úrhölgyet, aki oly megindítóan kért csak egy fillért a gyermeknapi perselybe. (Krúdy Gyula)
  • II. főnév -t, -ja (ritka) Az, aki, ami megindít (főleg 4) vmit. Ki volt ennek a megindítója? A gyűjtés megindítója az egyik munkatársunk volt. □ A mozgalom megindítói lassankint belefáradtak a sok készülődésbe és vitatkozásba. (Ambrus Zoltán)