Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Sokáig v. ismételten, ill. bizonyos végpontig hurcol; magával vonszol, vontat. A sárban is meghurcolta a zászlót. A hajánál fogva hurcolta meg az udvaron a szegény leányt. □ Ti korhely, kártyás, részeges csalafinták! Hol hurcoltátok meg az uramat megint? (Jókai Mór) Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba | Bomolva, romolva Vágtató, tüzes fogat. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) <Több személy, csoport vkit v. vkinek a nevét, becsületét stb.> annak teszi ki, hogy róla széltében szégyenteljes dolgokat tudjanak meg v. beszéljenek; széltében rossz hírét költi vkinek. Ártatlanul hurcolták meg. Az egész városban meghurcolták. □ A botránytól tartott, hogy ismét meghurcolják az intézet, a tanári kar hírnevét. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies) Többek előtt megrágalmaz, befeketít vkit, vmit. Meghurcol vkit v. meghurcolja vkinek a becsületét. □ Egy jámbor, tiszteletre méltó, komoly öreg urat meghurcol, befeketít. (Mikszáth Kálmán)