MEGHÖKKENT [ë-e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
Vki úgy cselekszik, viselkedik, beszél, ill. vmi úgy hat, hogy más vki meghökken tőle.
Furcsa arcszíne meghökkentett. A hír meghökkentette őt. □ Azok a pici koporsók
meghökkentették Rózer urat. (Mikszáth Kálmán) Hogy az egész tornác víz felett áll ez meghökkentett.
Feljött a Tisza. (Móricz Zsigmond)
- meghökkentés; meghökkentett; meghökkentő.