MEGGÖRNYED tárgyatlan ige
<Ember, rá nehezedő teher alatt v. fájdalom hatására> hátát erősen meggörbíti; teste derékban meghajlik.
Annyi zsákot raktak a vállára, hogy meggörnyedt. || a. <Állandó nehéz munkától v. a kortól> elveszti egyenes testtartását, derékban, hátban tartósan hajlottá válik. □ [Anyám.] A mosástól kicsit meggörnyedt, | én nem tudtam, hogy ifjú asszony. (József Attila)
- meggörnyedés; meggörnyedő; meggörnyedt.