Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGHALL tárgyas ige
  • 1. <Hangot> hallószervével hirtelen felfog, ill. érzékelni kezd. Mihelyt meghallotta a lépéseket, elszaladt. Amint meghallotta a harangszót, elővette tarisznyájából a szalonnát, és falatozni kezdett. □ Torka szakadtából ordította az eredményt, hogy … a sportegylet tagjai is meghallhassák. (Kosztolányi Dezső) Az eszeveszett kiáltozást meghallotta két erdei munkás. (Nagy Lajos) || a. Meghall vmit: vmely hang elég erős ahhoz, hogy bizonyos távolságon belül levő személy a hallószervével fel tudja fogni. Meghallja a szúnyog dongását is. Olyat kiáltok, hogy a hetedik szomszédban is meghallják. Szóláshasonlat(ok): olyan csend van, hogy (még) a → légy zúgását v. zümmögését is meg lehet hallani. □ Az átokházi pusztán lakó tanyai … meghallja a szabadkai harang szavát. (Tömörkény István)
  • 2. Meghall vmit: (egy alkalommal) tudomást szerez, értesül vmiről. Csak otthon meg ne hallják, hogy mi történt velem. Mihelyt meghallottam, hogy beteg, azonnal hozzá siettem. □ Mikor meghallotta, hogy Krakkóba akarják küldeni, óriási patáliát csapott. (Kuncz Aladár)
  • 3. (régies) Meghallgat v. tudomásul vesz vmit. □ No halld meg, Eduárd: | Neved ki diccsel ejtené Nem él oly welszi bárd. (Arany János) Szomorú história ám az: érdemes lesz meghallani. (Jókai Mór) || a. (régies) Meghallgat (2) vkit. □ Oh halljatok meg engem emberek, Oh hallj meg engem, elcsábult világ! (Vörösmarty Mihály)
  • meghallás; meghallható; meghalló; meghallott.