MEGHÁLÁL tárgyas ige
<Jótettet, szívességet, hűséget> hálával, jóval viszonoz.
Meghálálja a kedvességet, a segítséget, az útbaigazítást; rútul v.
csúnyán hálál meg vmit: vmely jótettet rosszal viszonoz. □ Tudom a hűséged, de meg is hálálom. (Arany János) Három esztendő alatt senki sem mondhatott rosszat a színésznőre. A finnyás úriházak kinyitották előtte kapuikat, és a kisasszony most így hálálja meg a közbecsülést. (Krúdy Gyula) || a. (
átvitt értelemben,
ritka) Vmi busásan, bőven viszonoz vmit.
A vetés meghálálja a trágyázást.
- meghálálás; meghálálhatatlan; meghálálható; megháláló; meghálált.