MEGLASSÚDIK tárgyatlan ige (
régies,
irodalmi nyelvben)
<Mozgás, mozgó jelenség, folyamat> bizonyos mértékben lassúbbá válik; meglassul.
Meglassúdik vkinek a futása, a járása; meglassúdik a víz folyása; meglassúdik a tánc. □ Pulsusom úgy meglassúdott, hogy csak elvétve ütött egyet. (Arany János) || a. <Élőlény> mozgásában bizonyos mértékben lassúbbá válik; meglassul.
Az öreg ember meglassúdik. □ Egy sebesen ügető lovast pillantott meg az úton
Gergely
lassúbb ügetésre fogta a lovát, de aztán, hogy amaz is meglassúdott, megint nyargalásnak eredt. (Gárdonyi Géza) A gazda csak gyígette [= gyí-vel ösztökélte] a lovait, mert folyton meglassúdtak. (Móricz Zsigmond)
- meglassúdás; meglassúdó; meglassúdott.