MEGINDULTSÁG [mëgindulcság v. mëgindultság; g-i] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Annak lelkiállapota, akit vki, vmi megindított (5); vkinek egész lelkét rendsz. hirtelen átható, megrendítő részvét, szánalom, ellágyulás; erős meghatottság. Mély megindultságában alig tudott szólni. Nehezen tudta megindultságát palástolni. □ Őszinte megindultság tükröződött arcán, mintha kedvese temetéséről jött volna. (Krúdy Gyula)