Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGHÁBORODIK tárgyatlan ige
  • 1. (népies) Megháborodik vki v. vkinek az elméje: megőrül vki, megzavarodik az elméje. Megháborodtál, hogy kővel hajigálod a libákat? □ Elébb zavart elméjűnek gondolja, … aztán észreveszi …, hogy Bánk nincs megháborodva. (Arany János) A szemeit kellett keresnem, az arcát néznem, s azt hittem, hogy megháborodtam. A Kun Marcella szemei nem voltak kékek, de szinte feketék. (Ady Endre) Féltékenységében szinte megháborodott az [Erzsi] anyja. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (ritka, népies) <Gyomor> felfordul. A sok zsíros ételtől megháborodott a gyomra. □ Levessel jól lakván, nem háborodott meg a gyomrod? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • 3. (régies, ritka) Felháborodik (7). □ Levelet kap valamelyik uradalmából, amit midőn elolvasott, igen megháborodott. (Jókai Mór)
  • megháborodás; megháborodó; megháborodott.