MEGFUTAMODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. Vki futásnak ered vki, vmi elől, elmenekül vhonnan. Az ellenség gyáván megfutamodott. A tettenért tolvajok megfutamodtak. □ Megfutamodtam Magdeburgból, és Budáig meg sem álltam. (Krúdy Gyula)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Vmely nehézségtől megrettenve, nem vállalja a szóban forgó dolgot. Megfutamodott a nehéz feladat elől.
- megfutamodás; megfutamodó; megfutamodott.