MEGFULLAD tárgyatlan ige
<Lélegzésének huzamosabb akadályoztatása következtében> fulladva meghal.
Az égő házban többen megfulladtak a füsttől. Csont akadt a torkán, s megfulladt. A gyilkos addig fojtogatta áldozatát, amíg meg nem fulladt. A csónak felborult, s utasai megfulladtak. □ És átkozott a gőz [= a széngáz], mely füstölögve, hígan | elomlik éjeken s megfullad a család. (Babits Mihály) || a. (
túlzó)
Majd megfullad vmitől, vmi miatt: vmi miatt alig jut levegőhöz;
majd megfullad a hőségtől, a bűztől, a köhögéstől; majd megfullad a saját → zsírjában. Majd megfulladt, olyan sietve kapta be az ebédjét. □ És torkukon kegyes nagyasszonyuk | sült-főttje oly mohón rohan le, hogy | majd szinte megfulladnak. (Katona József) Sietett rágyújtani. Majd kibújt a bőréből örömében, mikor látta, hogy majd megfulladok a köhögéstől. (Ambrus Zoltán)
- megfulladás; megfulladó; megfulladt.