MEGFÉRFIASODIK tárgyatlan ige
<Ifjú> testi és lelki fejlődésének folyamán teljesen férfiassá válik; megemberesedik.
Fiad egészen megférfiasodott, mióta nem láttam. Máról holnapra megférfiasodtak a kamaszok. □ Tibor megférfiasodott
Szélesedő vállára puskát csapott, kikocsizott az erdőbe,
s vidám vadásztársaival tért haza. (Kosztolányi Dezső) Örülök, hogy így megnőttél, megférfiasodtál. Egész ember vagy. (Móricz Zsigmond) || a. <Arc, modor, testi v. lelki megnyilvánulás> teljesen férfias jellegűvé, férfiassá válik.
A serdülő ifjú arca, fellépése, hangja, modora megférfiasodik.
- megférfiasodás; megférfiasodó; megférfiasodott.