MANDULA [2]  főnév ..lát, ..lája (
bonctan)
A szájüreg és a garat nyálkahártyájába ágyazott, nyirokcsomókból álló szerv, amelynek élettani szerepe a nyiroknedvek összegyűjtése és a fertőző csírák elpusztítása (Tonsilla). 
Gyulladásban van a mandulája. □ Szent Balázs! 
 megóvtad gyermeki | életem a fojtogató | torokgyíktól, s veszedelmes mandulák | lobjaitól. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): 1. mandulakivétel; mandulalob; mandulaműtét; 2. garatmandula.