MEGFENEKLIK [ë-e-e] tárgyatlan ige -ek [ë] (-em) [ë], -esz [e]; -ett [ë]; -enék [e] (-eném) [e], -enél [e], -ene [e-e] (-enék); ..keljen [ë-ë] (..keljék) [ë]; -eni [e] [főként 3. személyben)
- 1. <Vízi jármű> aljával a víz fenekét érintve, egy helyben megáll. A hajó egy zátonyon feneklett meg. □ A dereglyéjük nemsokára meg fog fenekleni. (Jókai Mór) || a. (ritka) <Kocsi, autó> kerekeivel besüpped, beragad a sárba, s tovább haladni nem tud. □ [A szekér] a szomszéd falunál már megfeneklett. (Tolnai Lajos)
- 2. (átvitt értelemben) <Cselekvés, folyamat, történés vmely gátló körülmény következtében> elakad, holtpontra jut, nem tud kibontakozni. Az értekezlet, a tanácskozás, a vállalkozás megfeneklik. Merész tervük egy ostoba véletlenen feneklett meg.
- megfeneklés; megfeneklett; megfeneklő.