MEGFELELÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a megfelel igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, ill. jelenség, állapot.
- 1. (ritka) Jó, helyes felelet, válasz adása, válaszolás vmire. A kérdésre való megfelelés.
- 2. (átvitt értelemben) Az a tény, hogy vki, vmi megfelel (35) vkinek, vminek, vmely kívánalomnak, követelménynek; vminek, vmire való alkalmasság. Az áru(cikk), a dolgozat, a ruha megfelelése. Meg nem felelés esetén szíveskedjék az árut visszaküldeni. || a. (átvitt értelemben, nyelvtudomány) Nyelvi elemek egymásnak megfelelő jellege, viszonya, rokonsága, ill. azonossága. A két hang, idő, képző, szó megfelelése.
- 3. (átvitt értelemben) Vminek a teljesítése, végrehajtása. A feladatnak, kötelességének való megfelelés.