MAGÁNKÍVÜL határozószó (egyes szám 3. személyben; a többi személyben a maga visszaható névmás megfelelő alakjának és a kívül névutónak külön szóba írt kapcsolata haszn.: magamon kívül, magadon kívül stb.)
- 1. Önkívületi állapotban, eszméletlenül. Elájult, és percekig magánkívül volt. □ Sok ideig magánkívül volt, és szüntelenül félrebeszélt. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) Vmely heves indulattól nagyon felizgatott, felindult, felháborodott állapotban. Magánkívül van a haragtól. □ Bán! asszonyod magánkívül futott el. (Katona József) Ha csak nevét említék is, magánkívül volt örömében. (Jókai Mór)
- magánkívüli.