Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGFAKUL tárgyatlan ige
  • 1. <Szövet, írás, festett tárgy> kisebb-nagyobb mértékben fakóvá v. fakulttá válik. Ezen a régi íráson már egészen megfakultak a betűk. A hosszú viselésben megfakult a ruhája. || a. (ritka, népies) <Vki, vkinek a bőre, arcszíne> sápadt v. sápatag színt ölt. □ Megfakult Sára asszony, s … azt kérdé …: – Hát engem nem hínak el kézfogóra? (Vas Gereben)
  • 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzés, emlék, hagyomány> korábbi erejéből, elevenségéből, hatékonyságából többet-kevesebbet elveszít. Megfakult a dicsősége. □ A harmadik generációban a hős tábornok katonai erényei kissé megfakultak. (Ambrus Zoltán) Ez az élet; a legnagyobb szerelem is megfakul idővel. (Móricz Zsigmond)
  • megfakulás; megfakuló; megfakult.