MEGENGEDHETETLEN [ë-e-e-e-e-e; meg-e] melléknév -ül, (régies) megengedhetlen [ë-e-e-e-e]
Olyan <állapot>, amelyet nem szabad megtűrni, megengedni; helytelen. Megengedhetetlen állapotok, lazaság, liberalizmus, viszonyok. Megengedhetetlen, hogy némelyek hátráltassák a munkát. || a. Olyan <magatartás, cselekedet>, amelyet nem lehet megbocsátani, nem lehet elnézni. Megengedhetetlen hanyagság, könnyelműség, pazarlás.