MEGÍTÉLÉS [g-í] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a megítél (1) igével kifejezett szellemi tevékenység, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit megítélnek; ítélet (2), vélemény alkotása, mondása (vkiről, vmiről).
Nem könnyű annak megítélése, hogy
Ez a dolog más megítélés alá tartozik, más megítélést kíván. □ A kedves barátné
kéri, ne legyen szigorú a megítélésben! (Vas Gereben) || a. Ennek eredménye: vélemény, ítélet (2).
Megítélésem szerint. A bíróság megítélése szerint a cselekmény szándékos volt. □ Az irodalmi produktum nem képviselt akkora anyagi értéket, hogy
kedvező vagy nem kedvező megítélése
nevezetes anyagi különbséget jelentett volna. (Ambrus Zoltán) || b. (
hivatalos) Vmely cselekvésnek, szolgáltatásnak vki javára történő (bírói) elrendelése. || c. (
sport) Vmely teljesítménynek érvényessé nyilvánítása, ill. vmely szabálytalanság megtorlásának elrendelése.
A gól, a szabadrúgás megítélése.