MEGKONDÍT tárgyas ige (
hangutánzó)
<Harangot, kolompot v. (
ritka) öblös, hangot adni tudó tárgyat, eszközt> megütve, megrázva megszólaltat, konduló hangot hallat vele.
Megkondítja a harangot, az üres hordót; megkondítja a → halálharangot vmi fölött; megkondították felette a → harangot; (
átvitt értelemben)
megkondítja a lélekharangot vmi felett: nyilvánvalóvá teszi vminek a pusztulását, elmúlását, sorsa beteljesedését.
Kondítsd meg a harangot, dél van! □ Félre most, lant
futok a toronyba, Megkondítom azt a vészharangot! (Petőfi Sándor)
- megkondítás; megkondító; megkondított; megkondíttat.