MEGKEDVELTET [ë-e-e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
(Vkivel) megkedveltet vkit, vmit: (lassanként) rokonszenvet, vonzódást kelt (vkiben) vki, vmi iránt.
Megkedvelteti vele a művészetet, az olvasást. Idővel megkedveltette munkatársaival a szokatlan munkát. Szüleivel megkedveltette barátait. || a.
Megkedvelteti magát: viselkedésével eléri, hogy mások (idővel) megkedveljék.
Feleségének családjában hamarosan megkedveltette magát.
- megkedveltetés; megkedveltetett; megkedveltető.