MEGKARCOL tárgyas ige
Megkarcol vkit, vmit: <személy vmely hegyes eszközzel v. a körmével> vkinek a bőrén v. vminek a felületén vonalszerű sérülést okoz.
Megkarcolta a dróttal a kezét, borotvával az arcát. Megkarcolta egy szöggel az asztal lapját. □ Mikor a csizmádhoz a bőrt választottad, a körmöddel megkarcoltad a bőrt. (Móricz Zsigmond) || a.
Megkarcol vkit, vmit: <hegyes tárgy, eszköz> mozgás közben vkinek a bőrén v. vminek a felületén vonalszerű sérülést okoz.
De megkarcolt ez a szög! □ Gyönge lábát megkarcolá a rózsatövis. (Jókai Mór)
- megkarcolás; megkarcoló; megkarcolt; megkarcoltat.