MEGEMLEGET [meg-e] tárgyas ige
Megemleget vkit, vmit: újra meg újra, ismételten megemlékezik, említést tesz vkiről, vmiről, aki, ami szomorúságot, kellemetlenséget v. (
ritka) örömöt okozott neki.
Holta napjáig megemlegeti. Nagyapját sokszor megemlegeti. □ Maga, háztájéka gúny legyen, nevetség? | Inkább olyat teszen, hogy megemlegessék. (Arany János) Úgy megrakták ütleggel, hogy holtig megemlegethette. (Jókai Mór) || a.
Ezt megemlegeted!: <fenyegetésként:> ezért olyan (nagy) kellemetlenséged, bajod lesz, amit nem fogsz elfelejteni. || b.
Majd megemlegetsz még engem: majd még gondolsz arra, amit mondtam; majd belátod, hogy igazam volt.
- megemlegetés; megemlegetett; megemlegető.