MEGEMLÉKEZÉS [g-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A megemlékezik (13) igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki megemlékezik vkiről, vmiről. Nehezére esik a megemlékezés azokról a napokról.
- 2. Az a beszéd v. cikk, amelyben vki vkiről, vmiről megemlékezik, emlékét felidézi. Az elhunyt tudósról több megemlékezés jelent meg az újságokban. □ Józsáról
elragadtatással ír a megemlékezésben a hírlapíró. (Krúdy Gyula) || a. <Udvariassági kifejezésekben:> emlék (3). Fogadd megemlékezésül e fényképet!
- megemlékezési.