MEGÉLJENEZ [g-é] tárgyas ige
Egyszer v. bizonyos ideig tartó "éljen" kiáltásokkal ünnepel, éltet vkit.
Megéljenezték a jubiláló házastársakat. Amerre ment, mindenütt megéljenezték. □ Harmadszor lépek e színházba
itt engem egykor megéljenezett a közönség. (Petőfi Sándor) || a.
Megéljenez vkit, vmit: "éljen" kiáltással fejezi ki, hogy vki, vmi kiérdemelte tetszését, helyeslését.
A beszédet élénken megéljenezték. A jelöltek listáján mindenkit megéljeneztek. A törvényjavaslatot pártkülönbség nélkül megéljenezték. □ A karok és rendek, a régi visszaszállingózott tisztviselők megéljenezték az új főispánt. (Mikszáth Kálmán)
- megéljenzés; megéljenzett; megéljenző.