MEGELÉGEDIK [ë-ë-ë v. ë-e-ë; meg-e] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]; (a jelentő mód jelen rendsz.:) megelégszik ..gesztek [ë-ë] (..szetek) [ë-ë], ..szenek [e-e] (..gesznek) [ë-e]
- 1. Megelégedik vmivel, (ritka) vkivel: vmely szempontból a maga számára a jelenre és a jövőre nézve teljesen elégnek tart vkit, vmit; nem kíván mást, többet v. jobbat. Ő megelégszik a kisebbik résszel is. Megelégszik a feleségével. □ Mit néki [= a csikónak] az étel S a hiu fény! megelégeszik ő a pusztai gyeppel, Bármi sovány. (Petőfi Sándor) Boldog Horácra gondol, aki bölcsen | Borral, leánnyal megelégedett. (Juhász Gyula)
- 2. Meg van elégedve vkivel, vmivel: abban az állapotban van, hogy vki, vmi kielégíti, ill. már kielégítette szükségletét, várakozását, követelményeit, igényeit. Meg van elégedve fiával, munkatársaival, tanítványával; meg van elégedve állapotával, fizetésével, helyzetével, sorsával. □ Az ördög igen meg volt elégedve a szerződéssel, mert tudta, hogy a diplomata el nem kerülheti az ő utcáját. (Móra Ferenc) || a. Meg van elégedve: vágyai, igényei ki vanak elégítve. Mikor nálunk dolgozott, nagyon meg volt elégedve.
- megelégedő.