Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGEGYEZÉS [mëgëggyezés; g-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] Általában a megegyez(ik) igével kifejezett cselekvés, eljárás, ill. történés; az a tény, hogy vki, vmi megegyezik vkivel, vmivel, ill. két v. több (jogi) személy, dolog megegyezik egymással.
  • 1. Azonos, közös véleményre, egységes nézetre jutás, együttes megállapodás (vmire nézve). Baráti, békés, hallgatólagos, nemzetközi megegyezés. Nem volt könnyű a megegyezés. || a. Ennek eredménye: egyezség. Létrejött a megegyezés. Megegyezésre jut(ottak). □ Appelláljunk a népre! Ez volt közös megegyezésünk. (Jókai Mór) A kártyát mindenkor utáltam. Már gyermekkoromban megismertem benne, hogy kölcsönös megegyezésen alapuló kölcsönös fosztogatás. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka, régies) Beleegyezés. □ Pál udvariasan meghajtá [magát] megegyezése jeléül. (Vas Gereben) Hamlet szelíd és kész megegyezése Mosoly gyanánt ül szívemen. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • 2. Vminek vmivel (meg)egyező volta, összeillő, összehangzó hasonlósága v. azonossága. A felfogásmódok, nézetek, vélemények megegyezése; az adatok, a méretek megegyezése; ízlésünk megegyezése.
  • Szóösszetétel(ek): közmegegyezés.
  • megegyezéses; megegyezési.