MEGEGYEZÉS [mëgëggyezés; g-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a megegyez(ik) igével kifejezett cselekvés, eljárás, ill. történés; az a tény, hogy vki, vmi megegyezik vkivel, vmivel, ill. két v. több (jogi) személy, dolog megegyezik egymással.
- 1. Azonos, közös véleményre, egységes nézetre jutás, együttes megállapodás (vmire nézve). Baráti, békés, hallgatólagos, nemzetközi megegyezés. Nem volt könnyű a megegyezés. || a. Ennek eredménye: egyezség. Létrejött a megegyezés. Megegyezésre jut(ottak). □ Appelláljunk a népre! Ez volt közös megegyezésünk. (Jókai Mór) A kártyát mindenkor utáltam. Már gyermekkoromban megismertem benne, hogy kölcsönös megegyezésen alapuló kölcsönös fosztogatás. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka, régies) Beleegyezés. □ Pál udvariasan meghajtá [magát] megegyezése jeléül. (Vas Gereben) Hamlet szelíd és kész megegyezése Mosoly gyanánt ül szívemen. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- 2. Vminek vmivel (meg)egyező volta, összeillő, összehangzó hasonlósága v. azonossága. A felfogásmódok, nézetek, vélemények megegyezése; az adatok, a méretek megegyezése; ízlésünk megegyezése.
- Szóösszetétel(ek): közmegegyezés.
- megegyezéses; megegyezési.