MEGCSÚSZIK tárgyatlan ige
<Ember, állat, jármű, láb> előrehaladása közben hirtelen egyet csúszik. A hegyről lefelé megcsúszott, és majdnem elesett. Megcsúszott, és kitörte a lábát. Megcsúszott a lábam, majd elestem. A síkos járdán megcsúszott, és hanyatt vágódott. □ Gyermekeinket | növeld békére: ha bűn hogy lábunk | ma vérbe csuszik meg: értük az! (Babits Mihály) || a. <Kéz> egyenletes mozgás, kül. munka közben egyet csúszik. Írás közben megcsúszik a keze; (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) vkinek megcsúszik a keze: vki hirtelen pofon vág vkit. Vigyázz, mert megcsúszik a kezem!
megcsúszás; megcsúszó; megcsúszott.