Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGDÖGLIK tárgyatlan ige, (ritka) megdögöl
  • 1. <Állat> életét veszti, kimúlik. Szegény pára, majd megdöglött éhen. □ Megdöglött a bíró lova, Megnyúzta a bíró maga. (népköltés) Jószágainknak legelőt nem adnak, vigyünk magunkkal szénát, ha azt nem akarjuk, hogy mögdögöljenek. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (durva) Meghal. Megdöglött a vén uzsorás. □ Minek magunkat lassan ölni? | Nem jobb egyszerre megdögölni? (József Attila) Péter … kemény ember, tőle ott dögölhetne meg valaki az árok partján, ő bizony fel nem venné. (Nagy Lajos) || a. (durva) <Szitkozódásként.> Dögölj meg cipőben!: ne természetes halállal halj meg. Dögölj meg (a neved napján)! □ Meghótt Takács! – Dögöjjön meg, – mondta édesapám s másik oldalára vetette magát, s továbbaludt. (Móricz Zsigmond) megdöglött.