MEGCSILLANT tárgyas ige -ott, -son, -ani
- 1. (ritka) Okozza, előidézi, hogy vmi megcsillanjon (1). Megcsillantotta kezén a gyűrűt. □ Ida Párizsban nevelődött, szólt az anyja, az aranyfogát megcsillantva. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Előadó művész vmely (értékes) tulajdonságot, sajátosságot> játékában egy pillanatra látni enged. □ Megcsillantotta Sarah Bernhard régimódian patetikus színeit és Orska kokainos hisztériáját. (Hunyady Sándor)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) <Reményt, kedvező lehetőséget> beszédében egy pillanatig teljesülhetőnek, elérhetőnek tüntet fel. Megcsillantotta előtte azt a reményt, hogy majd ő lesz az utódja.
megcsillantás; megcsillantó; megcsillantott.