MEGCSIKORDUL tárgyatlan ige (hangutánzó szó)
<Szerkezet, eszköz, tárgy, ill. kevéssé rugalmas szilárd anyag> súrlódáskor, hajlításkor, működés közben egyszeri csikorgó hangot ad. Megcsikordul a szélkakas, a kulcs (a zárban), a zár; megcsikordul a kocsi kereke. Csizmája megcsikordult. □ A kertajtó e percben megcsikordult. (Mikszáth Kálmán) Alig csikordult meg a nagy tölgyfa kapu sarka: a négy haramia felugrott a hídra. (Eötvös Károly) || a. <Merev, szemcsés v. apró darabokból álló anyag, főleg a talajt borító hó> súly alatt, nyomásra ilyen hangot ad. Megcsikordul a talpa alatt a hó, a kavics, a salak. || b. (ritka) <Felindult lelkiállapotban erősen összeszorított fog> ilyen hangot ad. □ Ott voltam nála tegnap este folytatá Korinyi és a fogai megcsikordultak. (Mikszáth Kálmán)