Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Fémből v. üvegből készült tárgy> összeütődve, érintésre egyszeri csengő hangot ad. Amikor letette a tálcát, megcsendültek a poharak. Megcsendültek a fiókba dobált evőeszközök. □ Összeütődött Fegyvereik megcsöndültek testvéri panasszal. (Vörösmarty Mihály) || a.<Kisebb harang> elkezd csengeni. □ A kápolnában megcsendült a hajnali harang. (Móra Ferenc)
2. <Dal, ének, hang> csengve hangzani szólni kezd. Megcsendült az ének. □ Ifjúságomnak elzendült dala, Csendűlj meg egyszer még, csendűlj felettem! (Tompa Mihály) Mari kisasszony csendült meg kívül egy hang. (Mikszáth Kálmán) Valami Megcsendült a mélybe, Párkák [= a sors istennőinek] dalai. (Juhász Gyula)
3. Megcsendül (bele) a füle: (vmitől, rendsz. ütéstől) egy pillanatig sajátos, csengő hangot hall, v. kezd, ill. vél hallani. □ Adott Petinek egy olyan hatalmas pofont, hogy megcsendült bele a füle. (Jókai Mór)
megcsendülés; megcsendülő; megcsendült.