MEGBÖK tárgyas ige
Általában egyszer, hirtelen bök, megtaszít vmit.
- 1. <Személy kezével (ujjával, öklével, könyökével), ritk. a fejével> hirtelen meglök, megtaszít, ill. bökve megnyom vkit, vmit. Megbök vmit a botjával. Az egyetértés jeléül megbökte a szomszédját könyökével. Megbökte a társát, hogy figyeljen. □ Megtapogatja [Döbrögi] erét Matyi
Doktori módon | Harmadik ujjával megbökvén homloka búbját: | Fördővíz szaporán, úgymond. (Fazekas Mihály) || a. <Állat> fejével v. szarvával bökve meglök, megdöf vkit, vmit. Vigyázz, megbök a kos! □ Az ökörnek szarvai vannak, s az okos ember elkerüli, hogy meg ne bökhesse a nagy állat. (Vas Gereben) || b. <Tárgy> hegyes, csúcsos végével hirtelen megszúr, bökve megsért vmit, vkit. A gally megbökte a szemét.
- 2. (népies) Megbök vmit: vmely testrészét vki rendsz. akaratlanul, véletlenül hirtelen megszúrja vmivel. Megbökte az ujját az árral, a tűvel, a tüskével.
- megbökés; megbökő; megbökött.