MEGBORZAD tárgyatlan ige
Borzadás, borzadály fogja el, hirtelen borzadni kezd.
Megborzadt az iszonyú, az undorító, a visszataszító látványtól. Az átélt szerencsétlenségnek még az emlékétől is megborzadt. □ Most láta először Harcot s embervért, s
ifjui lelke Megborzadt förtelmeitől. (Vörösmarty Mihály) Megborzadva veté lábához a könyvet. (Arany János) Óh zúgd dalod lelkünkbe, drága áram! Míg rá őrült világunk felfigyel S mellét szelíd sohaj emelve lágyan A fegyvert megborzadva ejti el. (Tóth Árpád)
- megborzadás; megborzadó; megborzadt.