MEGBOSSZUL tárgyas ige, (
régies,
tájszó) megboszul
1. <Vmely sérelmet, veszteséget> megtorol; elégtételt vesz, bosszút áll vmiért, vkiért.
Megbosszul vkit: vki másnak a sérelméért bosszút áll;
megbosszul vmit vkin: vmely sérelemért bosszút áll, azt megtorolja rajta.
Megbosszulta rajta elrontott életét. □ Azért jutott hóhér kezébe Bánk, mert | hitvesse virtusát bosszúlta meg! (Katona József) A gazembernek hintaja van
No: a sírodba jössz! Rajtad bosszulom meg az inséges emberiség szenvedéseit! (Gárdonyi Géza) Fanatikus csordák nagypéntek napján mészárlással akarták megbosszulni a Messiást. (Ady Endre)
- 2. Megbosszulja magát: a) vki saját sérelméért bosszút áll, elégtételt vesz; b) vmi később hátrányos következményekkel jár a tett elkövetőjére. A tervszerűtlenség, a rossz munka megbosszulja magát. □ A két heti lázas munka, a sok böjt
kezdte megbosszulni magát. (Ambrus Zoltán)
- megbosszulás; megbosszulható; megbosszuló; megbosszult; megbosszultat.