Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGBONT tárgyas ige
  • 1. <Részekre bontható, addig még érintetlen tárgyat, építményt> kezd szétszedni, elbontani. Megbontja az → ágyat; megbontja a befőttes üveget, a boglyát, a csomót, a halmazt, a konzervet, a kötést, a rakást, a tucatot; megbontja a falat, a vermet. □ Majd a templom tetejét bontja meg a szél, majd a harangláb törik ki. (Jókai Mór) Margit ágya meg van bontva. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (átvitt értelemben) Megbont vmit: vmely szervezett, rendezett, csoportnak, egységek rendjének bomlását megindítja. Megbontja a sort, a társaságot. □ Nagy medve, bozontos kétlábu, temérdek … Bontja meg a hajtók sűrű elő-sorját. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Nyugalmi állapotot, harmonikus viszonyt> megzavar. Megbontja a békét, az egységet, a fegyelmet.
  • 3. (vegyi ipar) <Hő- v. elektromos energia vmely vegyületet> alkatrészeire, ill. két, esetleg három más vegyületre választ szét. Az elektromos áram megbontja a vizet. A hő megbontja a mészkövet.
  • megbontható; megbontó; megbontott.