MEGBOMLIK tárgyatlan ige, (
régies,
választékos) megbomol
1. (kissé
választékos)
Megbomlik vmi: vminek a (fel-, ki-, szét)bomlása bekövetkezik, kisebb-nagyobb mértéket elér, ill. végbemegy.
Megbomlik a csomó; megbomlik a rend, a fegyelem. □ Megbomlott haja, és szabados fürtökben omolt el. (Vörösmarty Mihály) A legbátrabb hős eleste után megbomlott az egész hadi rend. (Jókai Mór) A hajdíszek megbomlottak
tánc közben. (Krúdy Gyula) || a. (
ritka)
Megbomlik vmi: <építményen, készítményben> vmely egész részeinek összetartása meglazul, és a részek kezdenek szétválni.
Megbomlott a könyv kötése, a tetőzet.
- 2. (népies, irodalmi nyelvben) <Személy> eszét veszti, meghibban, megbolondul. □ Öltözetjét rendbe hozza,
Nehogy azt higyék: megbomlott. (Arany János) || a. (népies, irodalmi nyelvben) Megbomlik az agya, az esze, az értelme: értelmi működésében zavar áll be. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Dolog> a természet, a technika általános törvényeitől, ill. saját természetétől feltűnően eltérő módon kezd viselkedni, működni. Megbomlott ez az óra, hogy nem akarja abbahagyni az ütést. □ [A falu alatt] elfolyó patak
rendesen télvíz idején, mikor más patak nyugszik, szokott megbomlani. (Jókai Mór)
- Szólás(ok): ld. kerék.
- megbomlás; megbomló; megbomlott.