MEGBECSTELENÍT [ë-ë-e-e v. ë-e-e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
- 1. (választékos) <Nőt> becstelen módon durva erőszakkal nemi közösülésre kényszerít; megerőszakol. Részeg huligánok megbecstelenítették.
- 2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Cselekvésével, magatartásával vminek v. vkinek a becsületét> mások, a nyilvánosság, a közvélemény előtt kisebbíti v. megsemmisíti; meggyaláz. Árulásával megbecstelenítette az eszmét, az ügyet, a zászlót. □ Ez azon vaksághoz
hozzátartozik, egy nemzetet azon hittel akarni megbecsteleníteni, hogy ha itt egy-két embert eltakarítnak, rabláncra lehet fűzni a nemzetet. (Kossuth Lajos)
- megbecstelenített.