MEGALKUVÁS [g-a] főnév (csak egyes számban)
Általában a megalkuszik igével kifejezett cselekvés, ill. magatartás.
- 1. (ritka) Alku útján való megegyezés, megállapodás, egyezség. Békés megalkuvás; a vételárban való megalkuvás.
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) A másik fél javára v. a körülmények kényszere folytán való engedés eredeti álláspontunkból, követelésünkből. Elvtelen, gyáva, kényszerű, rothadt megalkuvás. Megalkuvásra kényszerült. Természetében van a megalkuvás. Csak megalkuvással boldogulhatott volna.
- megalkuvásos.