MEGÁLLAPODÁS [g-á] főnév -t, -ok, -a
- 1. A megállapodik igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vki megállapodik vkivel vmire nézve. Megállapodás jön létre; megállapodásra jutottak; megállapodást köt. Árucsere-forgalmi megállapodást kötöttek. || a. Ennek tartalma (gyak. írásba foglalva). Az a megállapodásunk, hogy
; ragaszkodik a megállapodáshoz; tartja magát a megállapodáshoz; aláírja a megállapodást. □ A törvény rideg akaratát többé nem állíthatja meg semmi. Emlékszik nagyságod
a tartási díjra vonatkozó megállapodásunkra? (Krúdy Gyula)
- 2. (népies) Megállás. □ [A hintó] bevergődött az udvarra
, s a megállapodás pillanatában elkezdének mindenféle mozgó tagok szabadulni ki a zsúfolt tömkelegből. (Jókai Mór) Következő napon ugyanazokkal a lovakkal visszahajt ismét, megállapodás nélkül Vásárhelyre. (Móricz Zsigmond)
- megállapodási.