MAZNA melléknév maznán, maznább, (
ritka) mázna (
tájszó)
- 1. Elkényeztetett, kényeskedő, hamar elpityeredő, nyafka <személy, főleg gyermek>. □ Szolgált az árva gyermek a Nagyságos úrfinak
S a jó fiú
mennyit nem szenvedett! Mert a nagyságos úrfi
Szemébe önté a vizet, s ha sírva Fakadt rá, mazna fattyunak nevezte. (Petőfi Sándor) Mint egy mazna gyerek, víz után kezdett nyöszörögni. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Ilyen személyre jellemző. □ Kislányos naivsággal folytatá elkényeztetett mazna hangon. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Olyan <személy>, akiben semmi elevenség sincsen; erőtlen, bágyadt. Miért vagy olyan mazna? □ A dologban nem serénykednek, nagy maznák. (Kaffka Margit) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. □ Ködös lett a szeme, S megszédülve, maznán esett el a nyeregben. (Móricz Zsigmond) Az asszonyka szótlanul ébredt, maznán szedte rendbe magát. (Móricz Zsigmond)
- 3. Vézna, nyápic, erőtlen.
- maznaság.