MEGBÉNÍTÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a megbénít igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat, történés; az a cselekvés, ill. tény, hogy vmit (vkit) megbénít vmi, vki.
- 1. Vkinek, vmely testrésznek bénává tétele. A kéz, a láb, a nyelv megbénítása.
- 2. Vmely szervezett tevékenységnek csaknem teljes megakasztása. A közlekedés, a közellátás megbénítása. || a. (átvitt értelemben) Vmely képesség működésének csaknem teljes mértékben való megakadályozása. Akaratának, alkotóerejének, cselekvőképességének, tehetségének a megbénítása.
- megbénítási.