MEGBÉLEL tárgyas ige (kissé
régies)
<Ruhaneműt, lábbelit> béléssel ellát; kibélel.
Vászonnal, selyemmel megbéleli a ruhát. Megbélelte a csizmaszárat, a köpenyt, a nadrágot. || a. (
ritka,
bizalmas)
Megbélel vmit vmivel; levélborítékba vmilyen (értékű) bankjegyet tesz. □ A szabó búcsúzni jött, elhozván a maga szerény levélborítékját, mely két tízforintossal volt megbélelve. (Mikszáth Kálmán)
- megbélelés; megbélelt; megbéleltet.