MEGBÉKÉLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
A megbékél igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat, történés; az a tény, hogy vki megbékél (vkivel, vmivel); megbékülés. Belső megbékélés; a helyzettel való megbékélés; a lelkek, a kedélyek megbékélése. A gyűlés a megbékélés jegyében zajlott le. || a. Ennek eredménye(ként létrejött állapot); az így bekövetkezett béke(sség). A megbékélés nyugalma, öröme.