MEDÁLIA [ë v. e] főnév ..iát, ..iája, (
tájszó) medály [ë] (
népies)
- 1. (Főleg katonai) kitüntetésként kapott és rendsz. a mellen viselt érem. Nagyapja medáliát kapott a háborúban. □ Talán leakasztaná a medáliát a melléről, s az én mellemre tűzné. (Gárdonyi Géza) Csöndesen beszélgetnek. A háborúról nemigen. Legföljebb, hogy kinek veszett oda, vagy kinek került meg a fia
és hogy ki hány lövést hozott a melliben, vagy hány medáliát a mellin. (Móra Ferenc) || a. (ritka) Emlékpénz, emlékérem. Az öreg egy kétkoronás koronázási medáliát viselt az óraláncán.
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Aranyból készült tok, amelyben arckép v. más emléktárgy van; medalion (1). □ El is hozta magával Bálint az arany medályt a képpel. (Jókai Mór)
- medáliás.