MEGBÁNT tárgyas ige
<Szóval v. vmely cselekedetével> érzelmeiben megsért vkit.
Akaratlanul, önkéntelenül megbánt vkit. Igazán nem akartam megbántani! Nyers modorával súlyosan megbántotta. □ Volt olyan is, kit tán szóval avagy tettel | Etele megbántott. (Arany János) A társadalom megbántotta a törvénytelen gyermekeket. (Ambrus Zoltán) Bocsánatot kérek tőle, ha valamivel megbántottam az életben. (Krúdy Gyula) || a. (
régies,
népies) <Udvariassági szólamként.>
Fogadja el, ha meg nem bántom vele. Hadd kérdezzem meg, ha meg nem bántom. □ Ha meg nem bántanám, felkérném, legyen olyan jó, menjen át a szobámba. (Jókai Mór)
- megbántás; megbántható; megbántó; megbántott.