MEGÁLLÓHELY [g-á] főnév
Közlekedési útvonalaknak olyan megjelölt helye, ahol a rendszeres forgalom járatai (vonatai) megállnak. → Feltételes megállóhely; → vasúti megállóhely. □ Izmos lovak voltak az omnibusz elé fogva, amelyek szinte maguktól lassítottak a megállóhely közelében. (Krúdy Gyula) || a. (vasútügy) Személyforgalomra berendezett, nyílt vonalon levő vasúti megállóhely, amely az állomásnál kisebb rangú szolgálati helynek minősül, minthogy itt áruforgalom, vonattalálkozás általában nincsen. □ Így értek az állomásig, mely nem is állomás, csak olyanféle megállóhely. (Tömörkény István)