MEDALION [ë] főnév -t, -ok, -ja, (
régies v.
választékos) medaillon [mëdäjjon v. mëdájjon]
- 1. Nyak- v. óraláncra akasztható, rendsz. kerek v. ovális alakú képecske v. olyan kis tok, melyben apró emléktárgyat hordanak. □ Egy aranyozott ezüst medaliont vettem. Belezártam a hajfürtöcskét, és az órám láncára akasztottam. (Gárdonyi Géza) Az ujja reszket, midőn némi erőlködéssel felnyitja a medaillont. (Krúdy Gyula)
- 2. (ritka) Érem (2). □ Medaillonjára saját felséges képmása van verve. (Jókai Mór)
- medalionos.