MEGBÉKÉL tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (
választékos)
Megbékül (13). □ Majd ha dicsőséges diadalmát nyerheti dárdád, Megbékélsz tudom, és örömest léssz társa hadunknak. (Vörösmarty Mihály) Ma megbékéltem már a semmivel S boldog frigyet kötöttem a halállal. (Juhász Gyula) Édesanyám megbékélt, s visszaringatózott a régi emlékekbe. (Móricz Zsigmond)
- megbékélget; megbékélő; megbékélt; megbékéltet.