MAGAFORMÁJÚ melléknév és (ritka) főnév -t, -ak; magamformájú, magadformájú, magunkformájú, magatokformájú, magukformájú (ritka)
A szóban forgó személyhez hasonló formájú, termetű, külsejű, korú (személy). Olyan magamformájú ember volt. A magaformájúak közt érzi jól magát. □ Örül az is e szón, ki maga hozzájut S ki látja becsülve a magaformájút. (Arany János) Nyílott az ajtó, bejárul rajta egy magamformájú fiúcska. (Móra Ferenc)